A betegségről

Ebben a blokkban internetről kiollózott információk, illetve saját véleményem olvasható.

 

Fontos, hogy tudd, hogy az utóbbi 30 évben a végbél- és vastagbélrákos megbetegedések (kolorektális rák) száma 3-4,5-szeresére (!) emelkedett, s mindkét nemben a második leggyakoribb rosszindulatú megbetegedéssé vált. Férfiaknál a tüdőrák, nőknél az emlőrák előzi meg.

A betegség a 40. életév alatt nagyon ritka, az esetek 80%-a az 50. év felett jelentkezik. Én 34 vagyok. Világszerte 950 000 új végbél- és vastagbélrákos beteget észlelnek évente, s ebből a szűrés és a tömegtájékoztatás hiánya miatt 500 000 fő hal meg. Hazánkban hasonlóan szomorúak az arányok: körülbelül évi 7600 az új páciensek száma, és körülbelül 5000 fő meghal a betegségben.

A halálesetek legtöbbje megelőzhető lenne, mert a végbél- és vastagbélrák korai-, illetve megelőző állapotának felismerésére rendelkezésre állnak az eszközök. A daganatos megbetegedések közül az egyik legjobban és legeredményesebben szűrhető betegségről van szó.

 

Melyek a jellemző tünetek?
 

Saját tapasztalataim alapján annyit mondhatok, hogy a leírtak olyan tünetek, amelyekkel nem különösképpen foglalkozunk. Azok a tünetek, amelyek ijesztőek vagy feltűnőbbek, mint egy egyszerű puffadás - amit már 16 éves koromban is tapasztaltam étkezés után - pl. véres széklet, hasmenés nálam soha nem jelentkezett. Éppen ezért annyira nehéz a betegség felismerése, mert ilyen átlagos, egyszerű tünetei vannak. Viszont! Ajánlom figyelmetekbe az endoszkópiás vizsgálati módszert (kolonoszkópia), legfőképp azoknak, akiknek a családjában volt már ilyen jellegű vagy akár más daganatos megbetegedés (a mást azért írom, mert az én családomban tudomásom szerint, nem volt vastagbéldaganatos beteg, más viszont igen) mely teljes képet tud nyújtani a belek állapotáról. (polypok, polypusok, daganat) Ezzel kapcsolatban tapasztalatom nincs, sajnos hallomás, és az olvasottak alapján igen kellemetlen vizsgálat, de az biztos, hogy 15-20 percet ki kell bírni, egy esetleges biztos jó vagy rossz diagnózisért. Minél koraibb szakaszban ismerik fel a daganatot, annál nagyobb az esély az esetleges áttétek kialakulására, a teljes gyógyulásra. Sajnos, mivel a betegség ennyire alattomos, a betegek általában elég későn kerülnek orvoshoz.


A vastagbélrák tünetei függnek a betegség stádiumától, és a daganat szétterjedésétől, tehát hogy mekkora bélszakaszt érintett.
A korai stádiumban akár tünetmentes is lehet a beteg. Jelentkezhet enyhe hasi fájdalom, felfúvódás, gázképződés, székürítési rendellenességek, enyhébb fáradtságérzés. A tünetek sok egyéb betegséget is jelezhetnek, mint pl.: fekélyt, epekövességet, aranyérbetegséget, esetleg ételallergiát. Éppen ezért sokan nem is gondolnak arra, hogy vastagbélrák is meghúzódhat a háttérben.

A további tünetek attól is függnek, hogy a vastag- illetve végbél melyik részét érinti a daganat. A vastagbél jobboldali szakaszát érintő tumor enyhe hasi fájdalmat okozhat, súlyvesztést, és a has jobboldalán egyfajta „tömeg” érzését. A vérvesztés anaemiával, vérszegénységgel jár, ez gyengeséget, fáradtságérzést okozhat. A baloldalra lokalizálódó vastagbélrák görcsöket, hasi fájdalmat, hányingert, hányást kelthet, valamint a hasmenés és székrekedés váltakozását. Előfordulhat visszatérő vérzés a végbélből. A végbelet is érintő daganat okozhat teltségérzést a végbélben, vérzéseket, görcsös fájdalmat, a székürítés megváltozását, és a széklet méretének (átmérőjének) megváltozását is.

 

A másik daganatom, amit a műtétem során találtak a neuroendokrin, mely évente 100.000 emberből 1-2 főt érint. Mit ne mondjak...

Mit értünk neuroendokrin daganatok alatt ?

A neuroendokrin daganatok a daganatos megbetegedések egy ritka alcsoportját képezik. A neuroendokrin daganatoknak a daganatos betegségek egyéb formáitól való elkülönítését számos azoktól eltérő közös sajátság teszi szükségessé. Ezekben a daganatokban közös az, hogy gyakran (csaknem mindig) termelnek (vagy potenciálisan képesek termelni) olyan hormonszerű anyagokat, amelyeket a daganatok többsége sosem termel. Gyakori, hogy a neuroendokrin daganatok nem folyamatosan termelik a klinikai tüneteket okozó hormonokat, hanem hirtelen nagy mennyiségben ürítik a véráramba a megtermelt és raktározott anyagokat, rohamszerű, nem ritkán életveszélyes rosszullétet okozva a betegnek.

Miért érdemes a neuroendokrin daganatokat külön csoportba sorolni?

Azért, mert ezen daganatok diagnosztikája és kezelése jelentősen különbözik az egyéb daganatok diagnosztikájától és kezelésétől.

Milyen hormonokat termelnek a neuroendokrin daganatok?

A neuroendokrin daganatokban csaknem valamennyi, az egészséges emberben is termelődő hormon képződhet. Azonban eltérően az egészséges egyénektől, a daganatokra az jellemző, hogy a hormonképződés nem, vagy csak alig-alig szabályozott, így a szervezet szükségleteinél rendszerint jóval nagyobb mennyiségben választ el a daganat hormonokat, leggyakrabban a következőeket: szerotonin, arginin-vazopresszin (antidiuretikus [vízvisszatartó] hormon), inzulin (vércukor-csökkentő hormon), parathormon-related peptid (PTH-RP, kalcium-szintet emelő hormon, hasonlít a mellékpajzsmirigy hormonhoz), gasztrin (gyomorsósav elválasztást fokozó hormon), ACTH (mellékvesét serkentő hormon). A legtöbb neuroendokrin azonban egyáltalán nem termel olyan hormont, ami a betegnek tünetet okoz, ilyenkor rendszerint a daganat szövettani vizsgálata során derül ki, hogy neuroendokrin daganatról van szó.

Milyen tünetet okoznak a neuroendokrin daganatok?

A neuroendokrin daganatok részben a termelt hormon révén okoznak hormonális tüneteket, részben a többi daganatos betegséghez hasonló helyi tüneteket okoznak (szűkület, vérzés, stb.) vagy daganatáttéteket adnak (leggyakrabban a nyirokcsomókba, májba, csontba, tüdőbe).

Milyen szervekből indulnak ki a neuroendokrin daganatok?

A neuroendokrin daganatok az emberi szervezet csaknem minden szervében keletkezhetnek, leggyakrabban a gyomor-béltraktus és a hasnyálmirigy, valamint a hörgő-rendszer nyálkahártyájából indulnak ki.

Honnan tudjuk, hogy az adott daganat neuroendokrin daganat?

A daganatok neuroendokrin természetét a beteget alaposan észlelő, a tüneteket gondosan értékelő orvos gyaníthatja (lassan növekvő daganat, kezdetben csak diszkrét, majd egyre gyakoribb vagy egyre súlyosabb hormonális tünetek), a biztos diagnózishoz azonban szövettani vizsgálat szükséges. Néha a szövettani diagnózis könnyen megszületik, nem ritka azonban, hogy a daganat neuroendokrin természetére csak akkor derül fény, ha speciális szövettani vizsgálatokat is elvégeznek (chromogranin A, synaptophysin kimutatás).

 

Jó- vagy rosszindulatúak-e a neuroendokrin daganatok?

A mai tudásunk szerint valamennyi neuroendokrin daganat potenciálisan rosszindulatú, adhat áttétet és lehet halálos. A köztudatban élő rosszindulatú daganatos betegségekhez viszonyítva azonban a neuroednokrin daganatok nagyobb részére a jóval lassabb kórlefolyás, akár éveken át változatlan állapot jellemző, sokszor a beteg teljesen egészségesnek érzi magát. Jóval hamarabb diagnosztizáljuk azokat a neuroendokrin daganatokat, amelyek hormontermelésük által már korai stádiumban is súlyos tüneteket okoznak.

 

Miből lehet biztosan megmondani, hogy a neuroendokrin daganat valóban rosszindulatú?

A neuroendokrin daganatok kórlefolyása sokszor a szövettani vizsgálat alapján sem ítélhető meg pontosan. Biztosan csak áttétes daganatok kimutatása esetén mondhatjuk, hogy az adott neuroendokrin daganat valóban malignus. A daganat rosszindulatúságát legjobban jellemző, a szövettani vizsgálat során értékelt paraméter az osztódó sejtek százalékos aránya (mitotikus index), ami egy Ki-67 nevű ellenanyaggal még pontosabban vizsgálható (Ki-67 index, MIB1 index). Minél magasabb az osztódó sejtek száma, annál valószínűbb, hogy a daganat rosszindulatúan fog viselkedni.

Mik a kezelési lehetőségek?

A kezelési lehetőségeket a kiindulási szerv, a daganatos betegség kiterjedtsége (méret, áttétek, összefoglalóan: stádium), a hormontermelés sajátságai, a daganat differenciáltsága (jól, közepesen, rosszul differenciált daganat, G1, G2, G3 fokozat) határozza meg.

A betegségből való végleges gyógyulás csak a daganat teljes sebészi eltávolításától várható. Sebészi megoldás még akkor is szóba jön, ha a daganat egésze nem, de nagy része eltávolítható. Még az áttétes esetekben is érdemes műtéti megoldásban gondolkodni: legtöbbször a máj bal vagy jobb lebenyének eltávolítása merül fel, mint lehetőség. A májban lévő daganatos áttétek kezelése a következő módszerekkel lehetséges: a daganatos góc elektrokoagulációja, hőterápiája, alkohol-befecskendezéssel történő pusztítása, a daganatot ellátó erek elzárása.

Gyógyszeres kezelési lehetőségek: ún. szomatosztatin receptor agonisták, interferon, hagyományos kemoterápiás kezelés, célzott kemoterápia alkalmazása.

Sugárzó izotópokkal történő kezelés: jódizotóppal jelölt MIBG, ún. peptid receptor radioterápia (PRRT, más néven DOTATOC-kezelés).

Mit jelent a PRRT- (gyakran használt néven: DOTATOC-) kezelés?

A PRRT kezelés egy különleges sugárkezelés, ami a daganatsejtek felszínén nagy sűrűségben megjelenő jelfogók (receptorok) jelenlétén alapszik. PRRT kezeléskor a beteg radioaktív sugárzó anyaggal jelölt vegyületet kap, ami elsősorban a daganatsejtek felszínén jelenlévő jelfogókhoz kötődik, és ezáltal a daganatsejtes pusztulnak. Ez a kezelés hazánkban ma még nem érhető el.

Kell-e minden esetben kezelni az áttétes neuroendokrin daganatot?

Az áttétes neuroendokrin daganatos betegséget érdemes sebészileg kezelni, ha esély van a daganat(ok) teljes eltávolítására. Minden más esetben személyre szabott kezelési stratégia kialakítására kell törekedni, valamennyi klinikai, radiológiai és pathológiai (szövettani) adat mérlegelésével. Minden kezelési módnak lehet több-kevesebb mellékhatása. Ugyanakkor a neuroendokrin daganatok egy része kezelés nélkül is csak nagyon lassan növekszik, ezért érdemes 3-6-12 hónapon át – akár kezelés nélkül – megfigyelni a daganat növekedési tendenciáját. Sok mellékhatással járó kezelést csak a gyorsan növekvő (progresszív) daganatok esetében érdemes alkalmazni.