A kórházban

Elöljáróban meg kívánom jegyezni, elszomorítónak tartom, amikor egyes emberek, azt gondolják fel vannak hatalmazva arra, hogy amint tudomásukra jut más ember betegsége, vagy bármely egyéb dolga, azt megkérdezés, hozzájárulás nélkül, teletűzve hamis, fals információkkal szétkürtöljék. Még időm sem volt felocsúdni a döbbenettől, és a családtagjaimon kívül más szinte nem is tudhatott az állapotomról, na ezek az emberek tudták! Tudom ez nem csak a nagykőrösi emberekre vonatkozik (tisztelet a kivételnek), hanem máshol is így van. Kívánok jó egészséget az illetékeseknek. Viszont arra megkérem őket, hogy odébb az agarakkal, ne látogassák a honlapomat, tartózkodjanak mindenféle velem kapcsolatos megnyilvánulástól. Ide csak őszintén érdeklődő embereket várok, mert jogom van megválasztani a barátaimat. Szinte halálhíremet keltvén, remélem beigazolódik az ezzel kapcsolatos jóslat, hogy hosszú életű leszek! :-). És akkor a történetem...

2012. március 10-én mentem át a Toldy Ferenc kórházba, mert egy ideje már görcsölt a hasam, napok óta nem volt székletem, hetek óta nagyon keveset tudtam enni (kifordult az étel a számból), amit megettem kihánytam. - 6 kg kb. két hét alatt. (52 kg vagyok.)  (A tényt nem befolyásolja, hogy voltam januárban is, de vérkép és ultrahangos vizsgálat alapján nem találtak semmit.) Az elvégzett vizsgálatok alapján (vérkép, ultrahang, röntgen) kiderült, hogy bélelzáródásom van. Zokogtam, mint egy kisgyerek. Nagyon megijedtem. Felküldtek a sebészetre, még nem hitték ők sem, hogy komoly a baj. Beöntés, rossz ízű sós víz ivás, hátha megszűnik a probléma. Sajnos nem. A doktor úr elmondta, hogy valószínű, hogy műtét lesz a vége. Közölte gyomorszondát kell lenyelnem. (Többet nem fogok!!!) Másnap (március 11.) sürgősséggel megműtöttek. A műtét 14.45 órára volt kiírva, tíz perc híján 3 órán keresztül tartott.

Ébredés. Iszonyatos fájdalom. Erős fájdalomcsillapítók. Elalszom. Ébredés, három cső lóg ki a testemből, hasamon nagy kötés. Evés, ivás nincs. Gyengeség napokig. Utálat a szondától, a csövektől. Pár nap múlva az orrszondától és egy csőtől megszabadultam. Majd megszabadultam a katéteremtől is. Evés még mindig nincs, lassan lehet iszogatni. Pár nap múlva Nutridrinkkel való táplálás. Csak csokis ízű van, borzasztó.

A 11. napon március 21-én hazamehetek (hurrá!) Elkezdek enni. (csak pépes, még a csirkemell sonka is ledarálva). Testsúlyom 47 kg. Közben kiderült, hogy a hasamban lévő elfakadt fekély miatt a sebem alsó része begyulladt (csak, hogy ez se menjen olyan egyszerűen), ettől függetlenül azért hazamehetek, de kétnaponta kötözésre vissza kell járni. Iszonyatos égő érzés minden mozdulatnál. Lesz még belőlem ember? Kb. 2 hét múlva nagy nehezen elmúlt. Várakozás a szövettanra, de Onkoteam előtt mindenképp meg kell jelenni adjuváns célú palliatív kezelés céljából. A szövettan eredménye nagyon sokára jött meg. Olyannyira, hogy egy nappal az Onkoteamen való megjelenési kötelezettségem előtt. Az eredmény, amire orvosommal számítottunk, rosszindulatú. Nem ért meglepetés, tudtam, hogy így lesz. Azt viszont tudtam, hogy az orvosom mindent megtett (köszönöm Neki), amit megtehetett, többek között 17 nyirokcsomót is eltávolítottak. (ez fontos a gyógyulás szempontjából)

Nagyon féltem az Onkoteamtől, mert azt mondták nekem, hogy sokszor az ember szemébe könyörtelenül, gépiesen belevágják a szomorú igazságot. Csak pozitívan tudok ezzel kapcsolatban nyilatkozni. Két orvos volt bent nálam. Egyikük velem szemben ült. Megkérdezte mit tudok a szövettanról. Elmondtam neki, hogy tudom az eredményt, viszont azon felül csak annyit tudok, amit más laikus ember ki tud bogozni a rengeteg orvosi latinból. Elmondott mindent világosan és azt mondta, hogy jó híre viszont ezzel kapcsolatban, hogy amiről beszélünk, azt mindet kivették. Másik jó híre, hogy mivel a tumorom kettős természetű, így kombinált kemoterápiás kezelést kell alkalmazniuk, amellyel ez a betegség nagyon jól kezelhető. És ami az ember hiúságának nagyon fontos, nagyon kedvesen, mosolyogva közölte velem, hogy jó hírként elmondhatja, hogy a hajam nem fog elhullani, mert ez nem olyan szer Megírta a papírokat, alá kellett írnom, hogy mindenről tájékoztattak, ami a betegségemmel kapcsolatos. A kemoterápia kezdete április 23.

Teltek a napok, igyekeztem dolgozni azon, hogy erősödjek az első kemóra. Időközben voltam természetgyógyásznál, aki nagyon kedves volt. Elmondta, hogy ők egyáltalán nem támogatják a kemoterápiás kezelést, mert nemcsak a daganatos, de az egészséges sejteket is elpusztítja. Viszont azt is mondta, hogy természetesen a kezelés felvétele az én döntésem, de ha csinálom, akkor nem szabad tőle félni. Felhívta a figyelmem az immunrendszer erősítésére, a pozitív gondolkodásra. Nagyon kedves volt, javarészt igaz dolgokat mondott, viszont én őszintén közöltem vele, hogy a kemoterápiás kezelést semmiképpen nem hagyom ki. Azt gondolom, hogy akármennyire pusztító hatással is van a szervezetre, nem véletlenül találták ki. Nem engedhetem meg magamnak, nem merném megtenni, hogy ne csináljam végig. Az április 23-i hét előtti hétfőn (talán 16-a) beütött a krach. Belázasodtam. Vissza a kórházba. A seb helye begyulladt. Megijesztettek, ha a láz nem múlik el, akkor fel kell vágni a sebemet és ki kell öblíteni újra a hasüreget. Na bumm. Szerencsére az antibiotikumok hatására a láz megszűnt. Szombaton (nagy nehezen hazaengedtek, de csak nem onnan megyek a kemóra??? Hazakönyörögtem magam. :-) Hétfő reggel indulás a kecskeméti onkológiai központba. Felvétel az osztályra. A hangulat siralmas, remélem nem időzök itt sokat. Vetkőzés félmeztelenre kb. 10 orvos előtt (hát ezt már igazán kibírom) A főorvos alaposan megvizsgált. Még meg is kérdezte, hogy mindig ilyen karcsú voltam? :-) Hát ilyen plasztikai műtét után, hogy a fenébe ne lennék ilyen karcsú? :-) Ez a dolog vicces része. Le az osztályra. Megismerkedtem a kezelőorvosommal. Természetesen ő is megvizsgált, alaposan kikérdezett. Elmondta, hogy lehet, hogy bent sem kell lennem végig a kezelés alatt és folfox kezelést fogok kapni. Vizit. Döntés. Addig nem kezdik meg a kezelést, amíg az előző heti gyulladásomnak utána nem járnak. Éhezés a vizsgálatok miatt. (- 2 kg, 45 kg vagyok. Hogy én a kórházba csak éhezni járok!!! :-) Csütörtök reggel portot ültettek be a nyakamhoz. Ez egy nagyon okos eszköz, ugyanis vénám már nincs, de a legtöbb betegnek sem, és ezen keresztül lehet vért venni és infúziót is adni. Egészen csütörtökig vizsgálgattak. Csütörtökön elmondta az orvosom, hogy szerencsére minden eredmény negatív, úgyhogy délután megadja a kemót, amely a következőképpen zajlott: 4 órahosszás infúziós kezelés (kettő kicsi üveg (allergia kialakulása és hányás ellen, kombinált kezelés (két zacskó egyszerre), két kis üveg levezető infúzió. Amint ez lement kaptam a nyakamba egy pumpát (48 órás) amivel haza lehet jönni, amikor az infúzió lejár vissza a kórházba levételre és a port átmosására. Mellékhatás: nagyon alacsony volt a vérnyomásom (egyszer össze is estem), illetve langyos és hideg folyadék fogyasztásakor mintha lenne valami a torkomon. Előrevetítve: nyáron 40 fokban is meleg teát fogok inni, a jó hideg sör helyett.:-) Bánná a fene, hogy sört nem ihatok, de legalább jó jeges vizet. :-) Ez ám a büntetés! :-) Kb. kemó után 6-7 nappal megszűnik, na majd akkor bepótolom, amit elmulasztottam, mármint a jeges vizet. :-)

A protokoll szerint 12 kemót fogok kapni, kéthetente. Tehát, ha minden jól megy október elején vége lesz. Azt, hogy minden jól megy arra értem, hogy kemó előtt két nappal mindig ellenőrzik a vérképet, vizeletet. Amennyiben nem jó, akkor nem adják meg a kemót. Pl. vérszegénység alakul ki, stb. Akkor először jó állapotba kell hozni a beteget. Már túl vagyok a második kezelésen is, eddig minden szerencsésen alakult. Sajnos már megint itt a következő: május 22. vérvétel, május 24. következő kemó.