Napjaim

2012. május 18.

Még nincs 24 órája, hogy elindítottam a weblapot, és örömmel mondhatom, nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Gyerekkori ismerőseim, régi barátaim, volt munkatársaim, ismerőseim kerestek meg. Egyébként nem azért kezdtem el írni, mert feltűnési viszketegségem van, vagy mert sajnáltatni akarom magam, csak mert egyszerűen jó tudatni másokkal mi van velem, pláne ha az érdeklődésre talál.

Az ötlet igazából onnan fakadt, hogy mióta beteg vagyok keresem az információkat az interneten és találkoztam pár gyógyult illetve már sajnos nem köztünk lévő daganatos ember blogjával. Rátaláltam Gergely Alexandra - ewing sarcomás volt - honlapjára, akinek az emlékére egy alapítványt is létrehoztak. Szívbemarkoló a története. Végigblogolta a betegsége történetét, és nagyon nagyon sokan szerették őt. Csak 17 éves volt. Ő rengeteg erőt merített a blogjából. Aki felkeresi az oldalt láthatja, hogy a mai napig működik. Nemcsak Szandra (SZASZ) emlékét ápolják, hanem az alapítvány a ewing sarcomás gyermekeknek segít különböző jótékonysági rendezvények szervezésével. Az Ad Librum Kiadó kiadásában mostanra megjelent Szandráról az édesanyja által írt könyv is, melyből a 10%-os részesedését az alapítványnak ajánlja fel. A könyv megrendelhető a https://adlibrum.hu/SZASZ/ honlapon keresztül.

A mai napom, hogy telik? Nem tervezek, ahogy jön a szokásos protokollon kívül. Evés, ivás, evés, ivás, evés, ivás és így tovább. Nem is hinnétek sokszor milyen nagy erőfeszítésembe kerül ez az állandó evés. Viccesnek tűnik, de amúgy sem voltam sosem nagy evő, de hogy egész nap egyek, ez valami borzasztó. Az is morbid, hogy mennyire nehéz hízni, egyszerűen képtelen vagyok összeszedni pár kilót. Bezzeg máskor nem így volt. :-) Edzek a jövő heti vérvételre és kemóra. Már megint itt van. Nagyon gyorsan telik az idő.

2011. május 22.

A mai nap a vérvétel napja. Minden kemó előtt két nappal történik, tehát csütörtökön megint megyek a kemóra. Rettenetes gyorsan eljön minden második hét. Reggel elvittük Fábit a suliba, utána mentünk ki a kórházba. Na volt érdeklődő a vérvétel iránt bőségesen. A laborban dolgozók viszont minden dícséretet megérdemelnek. Amellett, hogy nagyon kedvesek nagyon jól és gyorsan végzik a munkájukat, úgyhogy a várakozási idő teljesen korrekt. Aztán gyorsan bedobtam egy zsemlét, mert kivételesen éhes voltam.

Annyira érdekes dolog ez. Mindig ami tiltott, azt szeretné csinálni az ember. Pl. Kb. egy éve nem ittam kólát, pedig korábban nagy kólarajongó voltam. Testvéremmel ebédeltünk, én ittam a kis ásványvizemet, előtte meg egy nap pohár hideg kóla. Sosem éreztem ilyen vágyat egy pohár kóla iránt!!!!!!!! De mivel a nyelési problémáim is megvoltak, így az elcsábulás lehetősége teljesen zárt volt előttem. Azért nem olyan sokára egy pár korty kólát csak meg fogok inni! :-)

Másik eset: kint voltunk a Tescóban. Tudni kell rólam, hogy elém akár egy hosszú asztalnyi süteményt is tehetnének, tőlem bizony az nagyon elférne. Ritkán ettem csokit is. Inkább többre becsültem egy jó kis tepertős pogit. Na, most azt sem kell ennem a bors és tepertő miatt. Úgyhogy két szék közül a padlóra!! : SE csoki, SE tepertős pogi. Szóval van a Tescóban az a cukros pult, ami odavonzott és perceken keresztül gyönyörködtem a gumicukrokban és csokis drazsékban!!! SZÓVAL EZ EGY VICC! :-)

Tegnap csavargós napot tartottam, mert hogy korábbi 34 évemben annyira ez nem volt jellemző, úgyhogy most meglátogatom régi barátaimat, ismerőseimet, mikor éppen kit. Jó ez a kis szabad élet, de szeretnék már dolgozni. Elmentem Fábiért a strandhoz, ugyanis úszásra járnak az osztályával. Hazafelé épp négy ismerősömmel találkoztam össze, természetesen mindenkivel beszélgettem.

Keresztapám is köztük volt. Szeretném elmesélni, hogy mi történt vele, ugyanis az eset megint azt bizonyítja, hogy nagyon sok rossz ember él Nagykőrösön. Keresztapám cukorbeteg, már gyerekkoromban is szúrta magát, sosem felejtem el. Hazafelé tartott, amikor a Tormás egyik utcájában rosszul lett. Ezt kihasználva valakik ellopták a telefonját (nem is a telefon érdekelte keresztapámat, hanem a benne lévő SIM kártya, amin a telefonszámai voltak) és a pénztárcáját (kb. 20 eFt). Más rátalált, természetesen azt hitte részeg, de a kiérkező mentősök felvilágosítást adtak, hogy ez az ember bizony bizony nem részeg, hanem cukorbeteg!!! Emberek!!! Jó lenne, ha jobban odafigyelnénk egymásra, és nem mindig a rosszindulat vezérelne bennünket. Azért mert egy ember fekszik az utcán, a k***a életbe is, az nem azt jelenti, hogy részeg!!!!!! És akkor plusz: megindul a pletyka! : Hallottad??? XY részegen feküdt az utcán! Szégyellje magát mindenki, aki gusztustalan, hazug pletykákat terjeszt! Egyébként hozzáteszem, bár senki sem szereti a részeg embert, de bármi baja is lehet, hol van az emberség? Aki esetleg nem tudná, a cukorbetegnek sokszor ráadásul még olyan is a lehellete, mintha ivott volna.

Cukorbetegek rosszullétéről: A vércukorszint csökkenésének felismerése nem mindig egyszerű, tekintettel arra, hogy igen sokféle és szerteágazó tünetet produkálhat: émelygés, hányás, gyengeség, nyugtalanság, remegés, kettőslátás, végtaggyengeség, bénulás, beszédzavar, görcsroham, gyors eszméletvesztés, akár agresszív rohamok. Az ilyen beteget gyakran tekintik részegnek, elmezavartnak, epilepsziásnak, agyvérzettnek.

Az elsősegélynyújtó feladata kettős. Mire a mentő, ügyelet, házorvos kiérkezik, a betegek egy része - a folyamat gyors lezajlása miatt - már nincs olyan állapotban, hogy információt lehessen nyerni tőlük. Egyrészt tehát gyakran előfordul, hogy a segélynyújtó még tud kommunikálni a beteggel, aki elmondja, hogy "cukros vagyok", és ezt az információt tovább tudja adni a kiérkező szaksegítségnek. Másrészt nagyon fontos a megfelelő ellátás. A cukorbeteget állapotának megfelelően kell ellátni. Ha már eszméletlen, akkor a közvetlen életveszélyt jelentő fulladásveszélyt kell felismerni és elhárítani. Ennek kivitelezése megegyezik bármely eszméletlen beteg ellátásával, megoldást jelent a stabil oldalfektetés. Eszméleténél lévő beteget ne hagyjunk magára, mert romolhat az állapota, zavart lehet. Lényeges a minél hamarabbi cukorpótlás. Ennek legjobb és leggyorsabb megoldását cukros víz (egy pohár vízben néhány kanál cukrot feloldunk), ennek hiányában cukortartalmú anyag megitatása jelenti (gyümölcslé, kóla stb.). Az ilyen oldatok gyors felszívódásuknak köszönhetően percek alatt emelik a vércukorszintet. A beteget természetesen előzetesen nyugalomba helyezzük, hiszen állapota - akár gyorsan is - romolhat.

Ennyit a tegnapi bosszankodásomról!

2012. május 26. (szombat)

Május 24. napjával megkezdődött gyógykezelésem III. ciklusa (még hátravan 9). Reggel 9.00 órakor megjelentem a kecskeméti onkoradiológiai központban a szokásos felvételemre. Megint nem voltak kevesebben, mint általában szoktak. A kezelésem szerencsére a menetrendszerinti ambuláns kezelés. Tehát beülök a foteles szobába, és felveszem a hat zacskónyi infúziót 4 óra alatt, majd hazajöhetek a 48 órás pumpás barátommal. Mivel ma letelik a 48 óra, így kb. délután 16.00 óra felé megszabadulok tőle. :-) Végre! A kezelés megkezdése előtt meglátogattam a kezelőorvosomat, aki ilyenkor megnézi az általam vitt vérkép eredményét, megvizsgál, érdeklődik hogylétem felől. Szerencsére azt mondta, ha a vérkép is olyan jól néz ki, mint én, akkor minden rendben van. Annyit azért megjegyzett, szeretné, ha kicsit kikerekednék. :-) Mondtam neki, én azért annyira nem akarok kikerekedni. (Na jó, azért jó lenne 46 kg helyett 50 kg-nak lenni, de nem olyan egyszerű ám ez!) Elmondta, végülis előnye a vékony embereknek, hogy kisebb a kockázata az infarktusnak. Megmutattam neki az életvonalamat és közöltem vele, hogy aszerint még elég sok van hátra. Megelégedéssel tudomásul vette. :-) Majd lefényképezem és megmutatom nektek is.

A calcium eredményem 0,1-del magasabb lett, mint a referenciatartományban meghatározott, így elküldött a kemó előtt még egy vérvételre a biztonság kedvéért. Megnézette mégegyszer a calcium és a foszfor szintet. A kettő érték drasztikus eltérése csontáttétre utalhat. Szerencsére minden rendben volt. Jól vagyok, remélem az elkövetkezendő napjaim is így fognak telni. A szokásos mellékhatás a nyelésprobléma megmaradt, illetve néha kicsit zsibbad a kezem. Azért elégedett vagyok, ha így marad, akkor minden ok.

Holnap a drágám fellép a gyermeknapon az osztályával, nagyon büszke vagyok rá, nagyon ügyesek. Ha minden jól megy, én is megyek. Sajnos a napsütés nagy ellenségem, vigyáznom kell vele. Majd beülök valamelyik fa alá, szerencsére a Cifrakertben ez nem okoz gondot!! :-) A mai napomról nagyvonalakban ennyit.

2012. május 28. (vasárnap)

Amikor elindítottam a weblapot, megfogadtam, hogy mindent le fogok írni, ami velem történik. Tegnap a Cifrakertben voltunk a gyermeknapon, mint ahogy előző bejegyzésemnél említettem. Sok ismerőssel találkoztam, beszélgetésbe is elegyedtünk. Érdeklődtek hogylétem felől. Szerencsére Őket tényleg érdekelte mi van velem. Azután összetalálkoztam az állítólagos szeretőmmel (mert hát Nagykőrös már csak ilyen), aki elújságolta, hogy mondták neki, hogy már biztosan jól vagyok, mert a piacon láttak a testvéremmel és utána még azt is látták, amint betértem az ottani kocsmába egy jó pofa sörre. Mit ne mondjak megint igen-igen sikerült felbosszantani. Örülök neki, hogy lassan-lassan tényleg a celebkategóriába tartozom, mert mindig megtalál valaki. Tehát folytatva a dolgot, nem fogom előadni, hogy soha az életben nem ittam egy korty alkoholt sem, mert miért is tenném? Iszik az orvos, iszik az ügyvéd, iszik a munkásember, iszik mindenki. Úgy gondolom mindenkinek magánügye, kivéve, ha a családjának illetve a körülette lévő embereknek árt vele. Ha az illető annyit iszik, mint én az elmúlt időszakban, akkor valószínű szegény szeszipar abba fog belerokkanni. Mindezt azért írom le, mert szeretném üzenni az illetőnek, hogy imádkozzon reggel és imádkozzon lefekvés előtt is a jó Istenhez, hogy ne derüljön ki, hogy Ő foglalkozik velem, mert nagyon csúnyán át fogom rendezni az arcát! Ezt veheti akár nyilvános fenyegetésnek is!!!!!! Szánalmas emberek vannak tényleg, de mindig is elvem volt, hogy odafent a nagyfőnök mindent lát és nem felejt! Remélem mindenki levonta ebből a kedves történetből a konzekvenciát, hogy ebben a városban semmi nem számít, nem számít sem család, sem betegség, sem semmi!!!! Azt már nem is remélem, hogy az illető oda merne állni elém és azt mondaná, ő volt.

2012. június 7. (csütörtök)

Tegnap voltam az előírt vérvételen. Pár csillag megint született. A múltkori calcium és kálium szint helyrejött. Viszont jött helyére az SGOT 35 helyett 54, és a gamma-GT 32 helyett 36. Dolgozik a kemó, meg is piszkálta a májfunkciómat úgy látom. De az orvos okosabb, majd megmondja, hogy mi is a helyzet. Holnap kell mennem a IV. ciklusra. Annyira nem várom, illetve azt igen, hogy túl legyek rajta. Utálom ezt a hazahurcibálható dosifusert. Bár még mindig inkább így legyen, mint hogy a siralomházba kelljen feküdnöm.

Szerencsére nagyon jól érzem magam, már az utóbbi kemoterápia után 4 nappal jobban voltam. Nem szédülgetek már, kifejezetten jól vagyok. Gondolom mostanra a műtét után is szinte teljesen helyreálltam. Kihasználtam a kemómentes időszakot, tekeregtem kicsit, pihentem, tanulgattam. Úgy döntöttem szeptemberben folytatom az egyetemet. Ma sokkot kaptam. Nemrégen csörgött a telefonom. Ismeretlen hívó volt, amit nem nagyon szoktam felvenni, nem szeretem az ilyen jellegű hívásokat, de most mégis fogadtam a hívást. A Mercedes gyártól kerestek munkaügyben. Hát mit ne mondjak, hogy kiakadtam. Két munkahelyem volt a 16 év alatt. Az első munkahelyemen 7 évig dolgoztam. Sosem lesz olyan. Azt otthagytam a második munkahelyemért, megjegyzem nagy hiba volt. Képmutatás, ideg, egyik kolléga irtja a másikat, néhányan úgy beszélnek a másikkal, mint a kutyájukkal sem, mert meg van nekik engedve (ráadásul az egyik ilyen egyszer sz*rt kavart körülöttem, mert hazudott), stb. Jól eső érzés volt ráfintorogni a Cifrakertben. Akkora arca van, hogy alig fért be az erdőbe, de szerencsére ahol ő van, onnan lehet ám csak nagyot esni! :-) De nagyon megérte ez a nyolc év. Áprilisban járt le a munkanélkülim, de közben ugye beütött a krach. Épp a kórház előtt lett volna egy munkalehetőségem, amit sajnos kénytelen voltam lemondani, most meg jött ez a mercis dolog. Mit ne mondjak rosszul esett. Nagyon szeretnék már dolgozni, de nincs olyan munkahely ahol tolerálnák a kéthetenkénti három napos hiányzásomat, meg sajnos nem tudni még mi vár rám az elkövetkezendő kezeléseknél. Ezt nem is várom el természetesen. Amikor én dolgoztam, azt teljes erőbedobással tettem, és most ezt nem tudnám teljesíteni. Majd csak eljön a jövő év és teljes erőbedobással mehetek robotolni.

2012. július 5.

Kedves Olvasóim! Kezdem azzal, hogy elnézést kérek az igen hosszú lemaradásomért. Egyik ok, hogy kicsit csavargok, a másik pedig úgy látszik problémák vannak a memóriámmal, mert sajnos elfelejtettem a jelszavam :-) ma végre rájöttem mi a jelszóm. Hogy ne felejtsem el, ezúttal beírom a naptáramba. 

Próbálom összeszedni a gondolataim, hogy utolsó bejegyzésem óta mi is történt velem. Tehát június 7-én megkaptam a 4. kemoterápiás kezelést.

Korábban azt hiszem írtam, hogy áprilisban megindítottam a leszázalékolásom. Időközben megérkezett a határozat, mely szerint 28%-os az egészségi állapotom. Hát mit ne mondjak, nem kívánom más 34 évesnek, hogy ilyen egészségi állapotnak örvendjen. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a megállapított rokkantnyugdíjam viszonylag elfogadhatónak mondható. Azóta megérkezett az utazási kedvezményem, ki is használom a nyáron és a közgyógyellátásra vonatkozó igazolásom is. Egy évre kaptam meg a rokkantnyugdíjat, de nem is szeretnék tovább itthon maradni. Így terveztem.

Június 13-án Fábi fellépett az osztályával a városi pedagógusnapon. Nagyon jól sikerült az előadásuk.

Június 14-én délelőtt kibicajoztunk a Pálfájába az osztállyal (amit már fél úton megbántam, mert széllel szemben közlekedve elfáradtam borzasztóan), de szerencsére túléltem. Egy órakor sietnünk kellett haza, hogy részt tudjon venni a kiváló diák fogadáson. Nagyon szerencsétlenül jártam, megsütött a nap, úgyhogy estefelé már hidegrázásom volt, másnap hánytam egyszer és egész nap nem tudtam felkelni. :-(

Június 20-án vérvételre kellett mennem. 22-én a következő kemoterápiás kezelésre. Sajnos a kemó a májfunkciómat lerontotta, és bár fizikai állapotom engedte volna a kezelés felvételét, orvosommal úgy döntöttünk, hogy egy hetet halasztunk. Őszintén mondom jól esett a lelkemnek ez az egy hét szabi. Délután évzáróra mentem, így szerencsére dosi fuser nélkül. Ami boldogsággal tölt el, hogy Chromogranin-A vizsgálatot végeztek, mely a szövettanban pozitív volt, most teljesen határértéken belül van. :-)

Voltam párszor strandon is, ücsörögtem a fa alatt, illetve egyik alkalommal leúsztam három hossznyit, mit ne mondjak szuszogtam rendesen :-).

Június 30-án részt vettem egy - sajnos csak 6 személyes - osztálytalálkozón, de a rövid összehívási határidőre tekintettel megengedett ez a létszám, majd a következőn többen leszünk. Egyébként tavaly novemberben volt a rendes találkozó és nagyon-nagyon jól sikerült. A mostani is nagyon jó volt, sokat beszélgettünk, hülyültünk. Megérte elmennem. Ezúton is köszönöm Emesének és Pistinek, hogy biztosították a helyszínt és minden jelenlévőnek, hogy hozzájárult a jó hangulathoz.

Megtörtént a második köztisztviselői nap nélkülem, kicsit hiányoztak a kedves kollégáim, de ez van. Az egészségem ennél jóval többet ér. Nincs is már lassan régi portéka a hivatalban, de ezen nem kell csodálkozni! :-)

A következő azaz 6. kezelésem július 13-án lesz (azaz a szülinapomon), az orvos erre való tekintettel haladékot akart adni, de mondtam neki, hogy inkább csináljuk a dolgot, haladjunk. Ez után a kezelés után vizsgálatokon kell majd részt vennem, ultrahang meg azt hiszem röntgen vagy ct nem tudom. Kicsit félek, de remélem minden rendben lesz.

2012.07.09. (hétfő)

Pénteken elbringáztam a Zrínyi utcába a munkaügyi kirendeltségre. Utána bementem a hivatalba, meglátogattam néhány munkatársamat. Örültek nekem, jól éreztem magam. 13.00 órakor a munkaidő végén eljöttem haza.

Szombaton már nem tudom mit csináltam. :-)

Vasárnap délután kimentünk a strandra, túl nagy izgalmak nem értek. Ittam egy jó kis hideg limonádét.

Hétfőn 9 órára elmentünk Fábival az osztálytársához. Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk bográcsozunk egyet. Összedobtunk egy jó kis keménylebbencset. Jól elvoltunk egész délelőtt, a gyerekek fürödtek, mi szülők trécseltünk.

Felvetődött bennem a gondolat, hogy indítani kellene egy onkoklubot sorstársaim illetve érdeklődők részére. Ezen még gondolkodom.

2012. augusztus 27.

Először is elnézést kell kérnem az esetleges hű látogatóimtól az oldal elhanyagolása miatt. Igen, kicsit elszaladt velem a ló, itt volt a nyár, megpróbáltam kipihenni a velem történteket. Gondolkodni nem gondolkodtam, minek is? Vagy legalábbis a betegségemre a legkevesebbet kívántam koncentrálni. Mi is történt velem július 9. óta? Azért szerencsére elég tartalmasra sikerült a nyár. Ahogy a korábbiakban említettem a 6. kezelést felvettem a szülinapomon július 13-án, amit szokás szerint elég jól viseltem. Születésnapom megünnepeltük, jó volt nagyon. Nagy ajándékot kaptam a tesóméktól: Il Divo koncert szeptember 20-án. Biztos nagyon jó lesz, várom nagyon! :-) Július 18-án Fábim elutazott Balatonakalira, én pedig Kaposvárra. Kaposváron él a nagymamám, édesanyám testvére és az unokatesóim. Tartalmas napokat töltöttem ott, ha nem is bepótolva azt a nagyon sok évet, amit kihagytunk. Azon a héten hétvégén jöttek értem a tesómék és elmentünk Akalira meglátogatni a drágámat. Szegény tesóm már megint pórul járt, pár napot napozhatott volna, élvezhette volna a Balaton adottságait, de mint mindig már megint rossz idő várta. :-( Akalin szálltunk meg Myra panziójában. Jó kis hely, normál áron. Voltunk még az Akalin található FÉK étteremben. Nagyon klassz étterem, igazi vendégszerető főnökkel. Pl. bent már nem jutott hely, volt akik kint tudtak csak helyet foglalni, viszont elég kellemetlen idő volt. Mit csinált a főnök? Vitt nekik plédet, hogy ne fázzanak!! Nem semmi! Lehetett tapasztalni, hogy vannak visszajáró vendégek, hozzájuk le is ült beszélgetni, mindenkihez volt kedves szava. Az árak tűrhetőek, a kaja finom, a hely szép. Ajánlom másnak is, ha arra jár. Azért az időjárástól függetlenül jó kis hétvége volt. Vasárnap engem visszavittek Kaposvárra. Ott voltam egészen 26-ig. 26-án átbuszoztam Veszprémbe a sógornőmékhez, illetve eljött velem Akalira a gyerekért, aztán visszakocsiztunk. Jó volt nagyon.  Vitorláztunk a Balatonon, sétálgattunk Füreden (épp akkor volt az Annabál, úgyhogy igen nagy tömeg volt), ettem a kedvenc ice'n go fagyimat (nagyon nagyon szeretem), na csak óvatosan, de nem hagyhattam ki. :-) Augusztus elsején hazaérkeztem, másodikán vérvétel, harmadikán megkaptam a 7. kezelésemet, amit jól viseltem. Augusztus 11-én a Pálfájában voltunk szülinapi főzésen. Nagyon jól sikerült. Augusztus 13-án CT vizsgálaton vettem részt. Aggódtam mi lesz, de a CT tanúsága szerint kóros nyirokcsomó nem látható, metasztázis nincs. Nagy örömmel mentem 17-én Kecskemétre a következő kezelésre. Hatalmas pofont kaptam. Kiderült, hogy a korábban levett tumormarker eredményeim sajnos nőttek. CEA 4.6 3,5 helyett, C19-9 103 a 37 helyett. A kezelést nem kaptam meg, az orvosom azt mondta, hogy ez az eredmény nem megnyugtató. Rtg vizsgálaton is voltam, a szív normál méretű, tüdőn áttét nem látható. Az orvosom szerint pénteken az orvosbizottság elé kell állnom, javasolni fogja PET-CT vizsgálat elvégzését. Ez még igen drága vizsgálat, az országban nem sok helyen alkalmazzák, de az én betegségemben finanszírozott, természetesen indokolt esetben. Állítólag a vizsgálat szeptember 3-án lesz (még nem szóltak vissza Kecskemétről). A vizsgálatot Szegeden kell engedélyeztetni. Az eredmény függvényében fogják eldönteni, milyen kezelést fogok kapni a továbbiakban. Az eredmények ismeretében valószínű, hogy az eddig kapott Folfox-6 kezelésem nem elég erős. Félek, hogy más szert kapok és esetleg kihullik a hajam, akkor nem tudom mit teszek. Az tuti, hogy utcára nem fogok kimenni!! :-((((( Na majd lesz valahogy. Holnap megyünk a Fábival a tankönyveiért, nagyon várjuk már mindketten. Imádom az új tankönyveket :-) 

2012. szeptember 4.

Szeptember 3-án 9.30 órára megkaptam a PET CT vizsgálatra az időpontot. Sürgősséggel megküldték postai úton a tájékoztatást a vizsgálattal kapcsolatban. A megadott időpontra megérkeztem az onkológiára. A vizsgálat a következőképpen zajlik: vinni kell az előző leleteket, a nővérke átad egy adatlapot, amit ki kell tölteni (pl. mi a jelenlegi panasz, betegség, dohányzik-e, iszik-e, fogyott-e, volt-e a családban daganatos megbetegedés, stb.), majd a doktornő behív, feltesz pár kérdést, majd várakozás a folyosón. Behívnak a vizsgálati helyiségbe, ahol odakísérnek a pihenőhelyre (bőrfotel, lábtartó, kisasztal, paraván), vércukor vizsgálatot végez, ami nem lehet 7-nél nagyobb (amennyiben nagyobb, a vizsgálat elmarad), majd beadja a radioaktív anyagot. Ezek után 60 perc pihenő, közben meg kell inni 1-1,5 l mentás ízű lötyikét (krhhh). Az óra leteltével be kell menni a vizsgálóba, ahol hanyatt kell feküdni, karokat a fej fölé tartani, mozdulatlanul és megkezdődik a vizsgálat kb. 15-20 perc. Nincs melegségérzés a kontrasztanyagtól, mint a sima CT vizsgálatnál. Amint vége a vizsgálatnak, vissza kell menni a pihenőhelyre és várakozni, amíg a nővérke azt nem mondja el lehet menni. A vizsgálat igazából ennyi. Megvártam az eredményt, nagyon gyorsan készen lett. 

Az eredmény a következő: A fej-nyak régió nyálkahártyáinak megfelelően, a típusos helyeken fiziológiásan emelkedett FDG-felvétel ábrázolódik, kóros nem észlelhető. Supra-, és infraclavicularisan, az emlőkben és az axillákban kóros FDG-dúsulás nem detektálható. A tüdőben kóros eltérés nem látható, a radiofarmakon eloszlása normális. A mediastinumban és a tüdőhilusokban megnagyobodott nyirokcsomó, illetve egyéb kórjelző eltérés nem ábrázolódik. A máj normális nagyságú, a natív felvételeken körülírt densitásbeli eltérés, fokális FDG halmozódás nincs. A nyelőcső diffuze, mérsékelt FDG halmozást mutat (SUV max: 3,7), morfológiai eltérés nélkül. A gyomor, a pancreas, a lép és a mellékvesék anatomiai eltérést, kóros halmozást nem mutatnak. Subtotalis colectomia utáni állapot, ileosigmoideostomia történt. Közvetlenül a májszél alatt, ventralisan, valószínűleg a duodenum felső vízszintes szárának megfelelően mérsékelt FDG halmozódás figyelhető meg (SUV max: 3,9). A vékonybelek diffuze kissé tágabbak. Retroperitonealisan megnagyobbodott nyirokcsomó, kóros FDG halmozódás nem ábrázolódik. A vesék morfológiája, FDG kiválasztása szabályos. A hólyagban, a kiválasztásnak megfelelően, aktív vizelet található. A kismedencében kóros FDG halmozás nem detektálható. A leképezett csontokban kóros dúsítás nem ábrázolódik. 

Összefoglaló vélemény: Egyértelmű malignitásra utaló metabolikus ill. morfológiai elváltozás nem igazolható. A nyelőcső és a duodenum leírt elváltozás miatt gasztroduodenoscopia javasolt. 

Összességében elmondhatom, hogy ez egy igen szép eredmény. Tehát daganat a szervezetemben jelenleg nem található. Sajnos nekem semmi sem megy egyszerűen, a gyógyulás felé vezető út igen döcögős. Damoklesz kardja a fejem felett, egyik legnagyobb félelmem a gyomortükrözés sajnos úgy látszik beért az utamon. Pénteken 7.45 órakor fogok részt venni ezen az igen szívderítő vizsgálaton. Nem tudom lelkileg, hogy edzem meg magam addigra, de ha a gyomorszondát túléltem, valahogy majdcsak lesz ez is. Esetleg, ha valaki vállalkozna arra, hogy kijön a kórházba és leütne egy negyed órára azt megköszönném :-). Van már Magyarországon gyomor- sőt béltükrözés is altatásban, de sajnos az nekünk halandóknak megfizethetetlen. A gyomortükrözés kb. 39.000-60.000 Ft-ig terjed. Valószínű, hogy valamilyen gyulladásos folyamat lehet a nyelőcsövem és a patkóbél környékén (okozhatta a kemoterápia is), lehet fekély is a stressz miatt, mindenesetre nem valószínűsíthető daganat, mert a pet ct nem ezt mutatja. :-))))) Ennek azért nagyon örülök. Ha a pénteken túl leszek és az eredmény is jó lesz, akkor tényleg lesz okom örülni!

Hétfőn mennem kell Kecskemétre az onkológusomhoz, aki elöljáróban elmondta, hogy ő is így gondolja, amit fentiekben leírtam és folytatjuk a kezelést onnan, ahol abbahagytuk. Tehát akkor még 5, azaz öt kezelés vár rám. 

2012. szeptember 8.

A tegnapi napon túlestem a gyomortükrözésen. Rettenetesen féltem főle, mint ahogy azt már korábban is leírtam. Ha valami nehéz helyzet előtt állok, mindig azt mondom magamnak, hogy vége lesz, és ez általában be is jön! :-) Szerencsére most is így történt. Reggel a megbeszélt időpontra megérkeztem a kórházba, illetve előtte elmentem levetetni a szokásos vért. Épp egy kisgyerekkel izmoztak, szegénykém rettegett a vérvételtől, pedig ha tudná mennyivel borzalmasabb dolgok várják még az életben, de hát persze mindenki fél a tűtől. Kivéve engem :-) Ha tehettem volna adtam volna helyette, de hát ugye nem lehet! Utána átmentem a gasztroenteorológiára. A nővérke rögtön beszólított. Megkérdezte voltam-e már ilyen csodálatos vizsgálaton, panaszom van-e, volt-e valamilyen műtétem, stb. szokásos adminisztráció. Közben megérkezett a doktor úr is, átnézte a leleteimet. És akkor nekikezdtünk a feledhetetlen vizsgálatnak. Az az igazság, nem tudom ti, hogy vagytok vele, de az ilyen vizsgálatok azért is kezdődnek rosszul, mert az ember meglátja ezeket a műszereket, ilyen pumpa, olyan cső, stb. és rögtön teleszalad a gatyája. Én is így voltam. Először fújtak Lidocayn sprayt a torkomra, hogy elzsibbadjon. Borzasztó érzés, azt hiszi az ember, hogy nem tud nyelni. Jajj!! Bal oldalra kell feküdni, kezeket hátra, térd felhúz, szájba kell venni valami műanyag izét, hogy a csőt ne harapjuk el, vagy mi és kezdődhet a mutatvány! Közben a doktor úr és asszisztense végig beszéltek, természetesen arról mit látnak, engem bíztattak, megdicsértek, mondták, hogy mindjárt vége, nekem pedig minden másodperc egy órának tűnt, szakadtak a szememből a könnyek, próbáltam együttműködni teljes testszélességgel. És egyszer csak húzták már kifelé belőlem a csövet!!!!!! Életem egyik legszebb pillanata volt. Azután felültem, megtörölgettem a számat és határtalan boldogság fogott el, hogy ezt is megúsztam. A doktor úr megírta az eredményt, bíztatott, hogy rendben lesz a szövettan is (kb. 14 nap). Az biztos, hogy megint elmondhatom, hogy jó ez a mi kis kórházunk. Nekem tényleg pozitív tapasztalataim vannak! A leletben ez áll: nyelőcső nyh. ép. ill. rajta mycosis susp. elváltozások láthatók. Tekintettel a Pet Ct-ben leírtakra biopsia is történt (nyelőcső diffuze mérsékelt FDG halmozást mutat). Cardia zárt, a gyomorban víztiszta éhomi bennék. Szabályos redőzet, ép nyh. peristaltica végighalad, inverzióval fornix is ép. Pylorus kerek, bulbus, duodenum nyh. az általunk elérhető mélységig - leszálló ág - teljesen ép. Vater papilla is látótérbe került, szintén ép. Vélemény: Sine morbo. A lelettel teljesen elégedett vagyok. Hétfőn tehát megyek az onkológusomhoz, és megbeszéljük a további teendőket. Valószínű, hogy a megkezdett folfox kezelésemet fogjuk folytatni, de ő majd eldönti. Tegnap még szülői értekezleten is voltam, a szokásos tanévkezdő. Jó volt. Igazgató asszony mindig megtisztel bennünket a jelenlétével, most is ismertette velünk az oktatásügyben bekövetkezett változásokat, várható változásokat. Ami ismerős mindenkinek az 1. és 5. osztályban kötelező mindennapos testnevelésóra, illetve felhívta a figyelmet a hiányzásokra. Szóval megkezdődött a tanév. Nem is bánom, mert gyermekem már kezdett leépülni szellemileg :-) lesz mit tanulnia ötödik osztályban, ami szerintem az egyik legnehezebb osztály általános iskolában. Tehát tanulásra fel gyerekek!

Most is megköszönöm mindenkinek aki szurkolt értem a sok kedves szót, bíztatást!! De azért még gondoljatok rám, mert nincs ennek még vége és nem is lesz soha. Aki ebbe a helyzetbe kerül annak élete végéig, egyetlen nap sem szabad megfeledkeznie a betegségéről. Jövök majd még, addig is szép és egészséges napot kívánok!! :-)

2012. szeptember 14.
Folytatva utolsó bejegyzésemet, a boldogságom azóta már csak fokozódott, de mindent leírok szép sorban.

Hétfőre megbeszélt időpontra mentem az onkológusomhoz a leletekkel. Vittem a gyomortükrözés eredményét illetve a véreredményt. 9 órára beszéltük meg, de kiderült, hogy 12 órakor visz a betegbemutatásra. Sajnos elég sok időm volt még délig. Korábban elhatároztam, hogy benézek az onkoklubba, de sosem volt még rá időm illetve mivel mindig elkísért a testvérem így sosem unatkoztam. Most, mivel egyedül voltam bevetettem magam a klubba. Egy kedves idős úr volt bent, aki rögtön odalépett hozzám, kezet fogtunk és hellyel kínált. A klub barátságosan berendezett kis szoba, tele mindenféle daganatos betegséggel kapcsolatos szórólappal, könyvekkel, stb. Miután helyet foglaltam elkezdtünk beszélgetni. Nagyon közvetlen, az ember szívesen beszélget vele. Elmondta, hogy ő is daganatos volt több évvel ezzelőtt, ráadásul épp vastagbéldaganos. Szó szót követett, kaptam mindenféle tanácsot, prospektust. Korábban láttam már az interneten, hogy létezik egy daganatos betegeknek szóló negyedévente megjelenő ingyenes kiadvány "Rákgyógyítás" címmel, úgyhogy ez különösen érdekelt. Többen is bejöttek közbe, látszódott, hogy van érdeklődés a klub iránt. Nagyon jó ötlet szerintem, hiszen nem szabad az embernek magában hordania ezt a terhet, igenis ki kell beszélni és ezt legfőképp olyanokkal teheti, akik hasonló cipőben járnak. Jó egymást támogatni, tanácsokat adni, megosztani a félelmeket, tapasztalatokat. Jó pár órát eltöltöttem a klubban, utána fél 12-re felmentem az orvosomhoz. Sajnos nagyon sokat kellett még várnom. Kb. 2 óra volt mire felértünk a betegbemutatásra. Jópáran voltak előttem. Igazából most teljesen nyugodt voltam, tudtam, hogy jók a leleteim, gondoltam folytatjuk a kezelést és elfelejtem decemberre az egész storyt. Végre sorra kerültem. 5-6 orvos volt bent. Pajkos főorvos úr kezdett el hozzám beszélni, ő vezeti ezeket a betegbemutatásokat. Mosolygott és elmondta, hogy mivel az eredményeim alapján minden rendben van velem, így nem kell további kezelést felvennem. Átkerülök a Markó főorvos úrhoz innentől, aki nyomon fogja követni az egészségi állapotomat. A nyelőcsövemen megtelepedett gombára, pedig fogok gyógyszert kapni, de mindent meg fogunk beszélni a kezelőorvosommal. Nem is igazán értettem, hogy most mi van, vagy nem tudtam felfogni, lementem a kezelőorvosom szobája elé és vártam. Jött ő is boldogan, behívott, elmondta amit hallottam, még akkor sem nagyon hittem, azt hiszem sokkot kaptam!! Vége a fél éve tartó kálváriának??? IGEN!!!! Fellélegezhetem. Természetesen továbbra is vigyáznom kell magamra, nem tekinthetem magam azért gyógyultnak, de nagyon jó úton haladok a gyógyulás felé!! Azért ezt csodának tekintem, hiszen fél év alatt ennyit gyógyulni azért nem semmi ám!! :-))) Még most sem fogtam fel agyilag, de rajta vagyok az ügyön! :-) Közzétettem a jó hírt a facebookon és nagyon nagyon boldog vagyok. Több, mint száz ember linkelt vagy kommentelt!! Boldog embernek mondhatom magam, hogy ennyien törődnek velem mindenféle ÉRDEK NÉLKÜL!!! Kedves irigyeim, gusztustalan hazug pletykákat terjesztő pletykagépek!!!!! Ti ezt a boldogságot sosem fogjátok megismerni, mert Nektek ez nem jár!!! Ezt csak a jó emberek kaphatják meg!! Tehát azt hiszem, itt az ideje elgondolkodni!!!! (ez csak jó tanács)

A weblap írása itt nem ért véget, hiszen amint mondtam, nem gyógyultam azért még meg, jó úton haladom a cél  felé. Szeretnék még majd a betegségről (azt elhanyagoltam az utóbbi időben) illetve szeretnék még táplálkozásról, egészséges életmódról, vizsgálatokról, stb. még többet írni.

Ha bárkinek bármilyen kérdése van a betegségemmel, velem, vagy bármivel kapcsolatban nyugodtan írjatok, ha olyan a téma nem kell publikusan, akkor válaszolok magánban. Az e-mail címem: tabularasa@tvn.hu. Nagyon szívesen válaszolok minden érdeklődőnek.

Ha minden igaz utolsó képem dosi fuser barátommal (legalábbis remélem) :

2012. szeptember 24.

Mivel megfogadtam, hogy nem fejezem még be a blogom írását, (nem is tehetem, mert nem gyógyultam még meg, csak jó úton haladok), így ennek a kötelezettségemnek is eleget teszek a mai napon. Reggel kitelefonáltam a kórházba, ugyanis a gyomortükrözés szövettana még váratott magára. A szövettani eredmény megjött, sajnos telefonon felvilágosítást nem adnak, így holnap 10 óra környékén megyek ki a kórházba. Szeptember 20-án (csütörtök) elmentünk tesókámmal a szülinapi ajándékként kapott Il Divo koncertre. Életem egyik legcsodálatosabb estéje volt! Aki tudja értékelni a zene szépségét, az érti igazán amiről beszélek. Nagyon nagyon jó volt. Megkezdődött a suli, sajnos rá kell lépnem a gyerek körmére, mert magától nem nagyon hajlandó eleget tenni a kötelezettségeinek. :-) Azt hiszem, szinte minden gyerek ilyen manapság. Említettem utóbbi írásomban, hogy meglátogattam az onkoklubot. Csak, hogy megint méltatlankodni tudjak: volt ott egy szintén nagykőrösi hölgy, aki talán nálam sokkal rosszabb állapotban is volt korábban. Többször találkoztam vele a kórházban, csak úgy sikerült neki köszönni, ha én ráköszöntem, de nem is foglalkoztam a dologgal. Azonban most, szóltam hozzá pár mondatot, megkérdeztem, hogy van? megdicsértem milyen jól néz ki, stb. visszahallottam, hogy neki derogált, hogy én hozzászóltam és hogy ő nem is akart velem szóba állni, stb. Sajnos a hölgyemény mindig is egy öntelt, önző dög volt, de úgy tűnik, valakit a betegség sem tud megváltoztatni, nem tud tőle jobb emberré válni. Őszintén mondom nagyon rosszul esett, amit visszahallottam. Sajnos nem fogom tudni megállni, amikor legközelebb találkozom vele, ne mondjam meg neki nagyon csúnyán a véleményemet! Azt mindenképp közölni fogom vele, mennyire szánalmas embernek tartom!!! Fábival készülünk a nyelvtan versenyre, nyelvtan dolgozatra, stb. Azt hiszem mára ennyi...

2012. október 9.

Kedves látogatóim. Mostanában nem telnek túl aktívan a napjaim, nincs is túl sok mesélnivalóm. Fábinak fogszabályzót kell csináltatni, úgyhogy most ezen pörgök. Voltunk Kecskeméten fogröntgenen. Nem tudom láttatok-e már ilyen felvételt? Nagyon érdekes. Teljesen kivehetők az új fogai, amelyek éppen készülnek kijönni :-) nagyon vagány. Most van a legrosszabb időszak a fogszabályozásra éppen ezért, de mindenképp megkezdjük, ugyanis mélyharapása van. A felső álkapcsa jóval kintebb van, mint az alsó. Kicsit bosszús vagyok, ugyanis aki jár erre a helyre, az tudja, hogy minden héten kedden van csak fogszabályozás, természetesen iskolaidőben. Hiába mentem oda pár héttel ezelőtt is fél hétre, hogy ne késsünk az iskolából, képtelenség nem elkésni. Rengeteg gyerek jár fogszabályozásra. Mindegy, ez meg kell csinálni, majd tolakodunk. :-)

Egyebekben túl nagy programáradat nincs most. November 30-án megyek az első utókezelésre. Előtte pedig sajnost a rettegett colonoscopiára, de mivel nagyon tökös csaj vagyok, megcsinálom!!! (azt amit érzek és gondolok inkább nem írom le) Utána átmegyek Ceglédre a sebészemhez az eredményeimmel a féléves kontrollra.

Sajnos megérkezett a hideg. Az ujjvégeim piszok mód zsiborognak, nagyon kellemetlen!! Nem tudom meddig tart, de ez legyen a legnagyobb problémám. Majd csak elmúlik.

Nem is jut hirtelen más az eszembe! Nemsokára jelentkezem! Addig is minden jót!

2012. október 17.

Bár az események lecsökkentek körülöttem, azért igyekszem a honlapot nem elhanyagolni. Most szomorú apropóból jöttem az oldalra, ki kell, hogy írjam magamból. Bár a testvérem azt mondja, hogy ez a bajom, hogy mindig mindent a nyakamba veszek és nem kellene. Amikor valamilyen tragédia történik a környezetünkben, elveszítünk valakit, általában számvetést szoktunk tenni szánalmas kis életünkön. Nekem is vannak hibáim, mint bárki másnak. De én én vagyok, ilyen vagyok, talán nem is akarok másmilyen lenni! Nem tudom és nem is akarom magam megtagadni. Nagyon tudok szeretni, aki engem szeret azért a tűzön is keresztül tudnék menni! Tudok zokogni más bánatán, filmen, lírai zenéken, igaz olyankor a világ összes fájdalma a magaméval együtt rám tud szakadni. Imádom a fiam és mindenkinél jobban szeretem a testvérem, szeretem a barátaimat, a volt kollégáimat, szeretem az embereket. Hálás vagyok az égnek, hogy ilyen testvért kaptam tőle!!! Szerettem amikor a munkahelyemen megdícsértek, jól esik, amikor valaki azt mondja csinos vagyok, vagy kedves, éppúgy, mint másnak. Mindezek ellenére úgy érzem nem vagyok boldog és nem is voltam még soha az! Azt hiszem nincs meg ez a képességem! De majd egyszer hátha!

Akarok törődni más boldogságával, bánatával, akarok sírni, ha kell és nevetni is. Akarok együttérezni, akarok bosszankodni, dühöngeni. Akarom utálni azt, akit viselkedése miatt csak utálni lehet! Nem akarok magamutagotó, képmutató, sem sunnyogó lenni! Nem akarom, nem vagyok köteles szó nélkül hagyni azt, ha valaki szándékosan piszkál engem és másokat, és közben a szemünkbe mosolyog.

A lényeg, amiért a mai nap az oldalamra látogattam, hogy pár hónapja megismerkedtem egy nagyon kedves nagykőrösi hölggyel a kemoterápiás kezelésen. Akik itt megfordulnak, lassan egy külön társadalom tagjai. Olyan társadalomé, amire azt lehet mondani, hogy a másik társadalom megirígyelhetné azt a - mondhatni - szeretetet, ami ezeket az embereket összeköti. Nincsenek titkok, megbeszélik egymás betegségét, tapasztalatait, félelmeit, úgy mintha mindig is ismerték volna egymást!! Bátor emberek. Én is idetartoztam fél évig. Ami nagyon különleges: az emberek itt nem köszönnek "Viszlát"-ot, hanem "Jó egészséget!", "Jobbulást!" kívánnak egymásnak!!!! Szóval itt megismerkedtem egy nagyon kedves nagykőrösi hölggyel, akivel elkezdtünk beszélgetni. Korábbról nem ismertük egymást. A nevét nem is szeretném leírni, szeretném a személyiségi jogait megőrizni. Elmondtam neki a betegségemet, ő is elmondta az övét. Soványka volt, mint én, de talán még soványabb. Hasnyálmirigy daganatom van - mondta, megműtöttek, de sajnos vissza is zártak. Ettől függetlenül nagyon bizakodó volt. Félt, mert - azt hiszem - ez volt az első kezelése. Megbeszéltük, hogy minden rendben lesz, meg fogunk gyógyulni. Őszinte lelkesedéssel mondtuk mindketten. A kezelés után elköszöntünk egymástól.

Azóta pár hónap eltelt. Gyakran kérdezősködtem felőle, aztán hallottam, hogy sajnos kórházba került, mert nagyon erős hasi fájdalmai voltak. Sajnos a kórházi léte hosszúra sikeredett, közben sajnos egyéb komplikációk is adódtak és a betegség teljesen elhatalmasodott rajta. Elhunyt.

Azt hiszem végig tudta mi vár rá, de ő mindvégig mosolygott, nem mutatta mások előtt a fájdalmat. Sosem felejtem el csillogó szemében az elszántságot, a gyógyulni akarást!! Elkeserítő, hogy sokszor bár tudjuk mi lesz a vége (azért nem mindenkinél, nem mindegy milyen fajta daganat, milyen stádiumban, milyen fizikai állapotban van valaki. Ezt most azért írom ide, nehogy azt higgye valaki, hogy én feladtam. Nem! Én most jól vagyok szerencsére.) mégis próbálunk minden erőnkkel küzdeni, kapaszkodni ebbe a rohadt szánalmas életbe!!! És mindennek dacára le merik írni, hogy nincs gyógyíthatatlan betegség, csak gyógyíthatatlan beteg!!! Nem! Ő, ha a saját akaratán, kitartásán múlott volna, igenis gyógyítható beteg volt!!! Csakhogy ez a szemét gyógyíthatatlan betegség megtámadta!! Csak olyan emberek merik ezt leírni, akiknek halvány lila fingjuk nincs erről a szemét, alattomos betegségről!!!!

Most ennyit! Nagyon sajnálom a betegtársam. Elnézést az egy-két trágár kifejezés miatt! Tudok nagyon választékosan, de tudok csúnyán is beszélni. Csak mert én, én vagyok!! És nem is akarok másmilyen lenni!! :-)

JÓ EGÉSZSÉGET MINDENKINEK!

2012. november 16.

Ne haragudjatok, hogy elhanyagoltalak Benneteket, de mint korábban is írtam most nincs túl nagy nyüzsgés körülöttem. Ami fontosabb történés volt az a kisfiammal kapcsolatos. Az iskolában készülődtünk a Márton napi vásárra, majd megvolt a vásár is. Nagyon nagyon jó volt. Egyszerűen imádom ezt az iskolát, dehát ugye én elfogult vagyok. Voltam ezen kívül nyílt napon is a suliban: történelem, matematika, irodalom, angol, természetismeret órákon.

2012. december 5.

Elnézést kérek Mindenkitől, aki esetleg várta, hogy írjak valamit. Tényleg leálltak az események körülöttem. Ami jelentős történt velem mostanában az a féléves sebészeti kontrollom Dr. Banainál, aki átnézte a papírjaimat, megvizsgált, a béltükrözésen talált polypjaim levételét javasolva december 20-ra megidézett engem, hogy attól megszabaduljunk. Nagyon jól esik, hogy nem hárította át másra, bár szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis a nagykőrösi Szabó dr. úr tökéletesen megcsinálta volna ezt a kis beavatkozást, de ő nem csinált ebből kérdést. Azt nem mondom, hogy várom a napot, de mindenképp túl kell esni a dolgon, legalább megtudom minden rendben van-e. Már megvan az előtte megivandó lötyike!! :-))) Egy álmatlan éjszakám WC-re járva biztos lesz.

November 30-án onkológiai utógondozásom első alkalmán voltam jelen Kecskeméten. Utógondozóm dr. Markó főorvos úr, aki ráadásul bélspecialista, úgyhogy nekem mindenképp jó. Tapasztaltak alapján elmondhatom, hogy nagyon nagyon kedves, körültekintő, foglalkozik a beteggel. Nagyon jó érzés, hogy ilyen orvoshoz kerültem megint. Körültekintően megvizsgált, megkérdezte, hogy vagyok, súlyom hogyan alakult, stb. Elküldött vérvételre, levették a tumormarkert, mely eredmény kb. 3 hét múlva lesz meg, és a Chromogranin-A-t, amit Pécsre kell küldeni elemzésre, ez kb. 4 hét múlva lesz. A ceglédi polyplevétel szövettana és ezek az eredmények valószínűleg utol fogják egymást érni, úgyhogy kb. 4-5 hét múlva fogok jelentkezni az onkológián. Ha minden rendben lesz, akkor csak tavasszal kell mennem, ha nem akkor a doktor úr majd megmondja.

Más. Sajnos 2012. november 24. napján ismét elveszítettem egy betegtársamat. Családapa, férj, barát. Hosszú, kitartó küzdelem, de a gyilkos kór sajnos elragadta tőlünk. Temetését nagyon nehezen viseltem, húgom kísért el, amit nagyon megbántam. Tudom, arra gondolt, amire én, hogy én is ott lehettem volna. Nem írok ismét nevet, szeretném személyiségi jogait nem megsérteni. Egy valami biztos: nagyon büszke vagyok a feleségére. Végig teljes testhosszal vele volt, együtt küzdöttek, iszonyatos fájdalmak árán. Azt hiszem, sőt tudom kedves Olvasóm, hogy ezt a fájdalmat, amin keresztül ment, egyikünk sem tudja még megszagolni sem!!!! Nagyon féltem, mert iszonyatos erőről tett tanúbizonyságot - tudom a gyermekei miatt is - de ekkora fájdalmat, ennyi időn keresztül nem lehet látszat nélkül elviselni. Most még hagyom őt, várok, de mindenképp szeretnék majd Neki támaszt nyújtani, természetesen, ha igényli.

Volt osztálytársamnál felütötte a fejét ez a gonosz erő, rosszindulatú nyirokmirigy daganat. Szerencsére nagyon elkapott dologról beszélünk. Rá is büszke vagyok, pozitív nagyon, nem adja magát a kaszásnak!!!!! Nem fogjuk megengedni!!!!! Nem kell benne a lelket tartanom, bár természetesen megtenném, de meg fog gyógyulni, mert olyan hosszú az életvonala, mint az enyém. Szerencsére sokszor felhív, a tapasztalataimat át tudom neki adni, mert érdekli!!! :-)

Amin őszintén csodálkozom, hogy nem keres senki, nem akar kérdezni!!! Bárkinek válaszolok továbbra is, akár magánban is, ha úgy akarja!! Ne féljetek kérdezni, előttem nincsenek tabuk!!!! Erről beszélni kell!!!!

Most befejezem az írást. Fogok még jelentkezni. JÓ EGÉSZSÉGET MINDENKINEK!!!

2012. december 15.

Ahogy betegség csendesedik, ezzel egyenes arányban csökken látogatóim száma is. Nem is baj ez. Igazából nincs minden nap mondanivalója az embernek. Túl sok esemény valóban nem történik velem mostanság, épp úgy élem az életem, mint Ti többiek. Jövő héten történik a vastagbél polypjaim leszedése, amely időponttól kezdve úgy döntöttem egészségesnek nyilvánítom magam! Tehát onnantól kezdve le kellene szoknom pl. a dohányzásról is. Mostanában igen érzékenyen érinti a téma a nagyközönséget. Képviselő-testületi üléseken azt lehet hallani, hogy bizonyos áremelések fél doboz cigaretta árának felelnek meg, most tartunk egy kis szünetet a dohányosoknak, stb. Igen, igen borzolja a kedélyeimet. Megmondom miért!!! Úgy érzem lassan az, hogy dohányzik valami felér egy emberöléssel. Lassan, lassan már a Btk. valamely paragrafusa ezt a témát fogja taglalni, megfelelő büntetési tétellel. Emberek!!! Hogy van az, hogy egy rossz szokást összetévesztünk pl. az alkoholizmussal? Megkérdezem és a választ nem várom, csak legalább el kellene azon gondolkodni, hány dohányos ember ölt már embert a cigaretta megszerzéséért, hány dohányos ember tette tönkre a családját, vagy a környezetét való igaz rossz szokásával????? Alkoholistának lenni szabad??? Alkohol reklám csöpöghet a televízióból? Hogy van ez???? Ezen elgondolkodtatok már? Természetesen én is azt mondom, hogy a dohányzásról jó lenne leszokni, egészségtelen, sokba kerül, egyebek! De a többmillió forintos autóval miért szennyezik azt a levegőt, amit én szívok? Gonosz emberek miért vannak a világon??? Őket nem kellene büntetni???? Dehogynem. Az biztos, hogy kultúrált dohányos nem fújja a füstöt kismamára, nem dohányzóra és meg is értem, ha érintett ezen berág. Biztos nekem sem esne jól. De az erre való intézkedések úgy gondolom megszülettek, melyet tudomásul veszünk mi mocskos dohányosok!!!

Más. Tehát jövő héten megkezdem az előkészületeket a polypjaimtól való megszabaduláshoz. Természetesen kicsit félek, de orvosomban, mint eddig is maradéktalanul megbízom, úgyhogy remélem kellőképpen aludni fogok.

Szeretnék majd még írni a daganatos betegek gyógyszeres kezelésével kapcsolatos tervezett kormányrendeletről, de még nem olvastam el. Ez még várat magára.

Kedves Betegtársam felvette a 72. kemoterápiás kezelését! Nagyon szorítok neki, minden nap gondolok rá. Jó lenne már egy Pet-Ct, hogy többet tudjunk jelenlegi állapotáról.

Mára ennyit, de majd még visszatérek.

Korábban ígértem egy képet a tenyeremről, amely tartalmazza az életvonalamat :-) Remélem látjátok, hogy milyen hosszú élet vár rám! :

Ez a kép pedig azt mutatja, hogy nézek ki!

2013. január 3.

A mai napon ismét jelentős lépéshez értem. Teljes egészségessé nyilvánításomhoz (legalábbis saját véleményem szerint) túl kellett esnem egy colonoscopián, le kellett venni a megmaradt polypjaimat. Eredetileg december 20-án kellett volna mennem, de táviratban kaptam értesítést arról, hogy január 3-a elhalasztják. (elromlott a műszer). Az ominózus napot megelőzően már 48 órája nem étkeztem, voltak holtpontok, de már nem vagyok éhes. Novemberben már voltam ilyen vizsgálaton Nagykőrösön, nagy boldogsággal töltött el, hogy szinte az egész vizsgálatot végigaludtam. Azért nem teljesen nyugodtan, de számítva erre a cseppet sem mellőzhető körülményre felkészültem a vizsgálatra. 10.00 órára volt időpontom, sajnos rengeteg beteg van, úgyhogy kb. 11.00 óra környékén be is kerültem. Az orvosomtól megkérdeztem, amikor megbeszéltük a vizsgálat időpontját, hogy kellőképpen alszom-e majd, ő azt felelte igen. Ehhez képest sajnos az egész vizsgálat ideje alatt ébren voltam. Keserves fél órám volt. Jó, most az hogy belehaltam enyhe túlzás, de voltak azért igen kemény pillanatok. Az orvosomban maximálisan megbízom, nagyon kedvelem őt, a nővérkék is nagyon nagyon aranyosak voltak, de ezután csak Nagykőrösre járok majd gasztrora. 10 polyptól szabadítottak meg. A szövettan két hét múlva érkezik. Azért természetesen félek, remélem minden rendben lesz.

2013. január 18.

Kedves Látogatóim! Nem is tudom mit kellene, hogy írjak hűséges olvasóimnak. Nem nagyon aktív az életem mostanában, bizonyos értelemben szerencsére, bizonyos értelemben nem. A szilveszterről nem is írtam. Igazán jól sikerült, évek óta nem sikerült olyan sokáig nyitvatartani a szememet, mint ezen a szilveszteren. Hajnal négy óráig ébren voltunk! A tavalyi évhez hasonlóan tesómmal és vőlegényével töltöttem a szilvesztert, annyi kiegészítéssel, hogy elmentünk sógorom szüleihez. Nagyon jó társaság, nagyon szeretek velük lenni. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki szeret sokat nevetni, kártyázni és nem sértődős (ha megismeritek a játékot, megértitek miért mondom :-)) a SOLO nevezetű kártyajátékot. Megtanulása kb. 5 percnyi időt vesz igénybe, hatalmas csavarok vannak benne, nagyon nagyon izgalmas és igazán szórakoztató játék. Mi legalábbis órákig elvagyunk vele. Ezen kívül természetesen eszegettünk, dartoztunk, táncoltunk!! Amikor fél kettő tájékán hazamentünk, játszottunk még egy is "Egy perc és nyersz"-et. Na ne mondjam a nyakam úgy becsípődött, hogy azt hittem ott maradok!! :-))) Fél óra múlva jobban lettem. Utána még kicsit tévéztünk, és lefeküdtünk.

Egészségi állapotom rendben van, következő utógondozásra márciusban megyek majd. 

Áprilisban nyugdíj felülvizsgálat. Igazából nem tudom, mi lenne a jó. A legjobb egy jó munkahely lenne, nettó 130.000 Ft-tal elégedett is lennék. Nem vagyok nagyravágyó ugye? :-)

A napok gyorsan telnek, Fábival tanulok, amennyire csak befogadóképes, hát mesélhetnék! :-) Azt hiszem ma megkapja a félévi bizonyítványt is. Az a fránya matek ne lenne!!! Valami fura felhő száll az osztályra matekórán és nem engedi a fejükbe a tudást! :-)

Most egyelőre ennyi, de majd még visszajövök!

2013. február 6.

Ismét elhanyagoltalak Benneteket kedves Látogatóim! Mentségemre szolgáljon, hogy tényleg nem nagyon történik velem semmi. Múlt héten voltam a sebészemnél Cegléden a szövettani vizsgálat eredményéért. Egyelőre minden rendben van úgy tűnik, de azt gondolom elég agresszívnak tartja orvosom a dolgot (20 cm-ben 10 polyp) ezért fél év múlva mehetek megint, erre az felemelő csodálatos vizsgálatra. (A szövettanban olyan dolgokat láttam egyébként, amelyekből előbb utóbb sajnos megint rosszindulatú daganat vált volna, ha nem kapjuk el azokat időben. Ezt persze én mondom) A holnapi nap folyamán részletesen ismertetni fogom a szövettan eredményét. Már akit érdekel. Utána úgy döntöttem új "fület" nyitok, lezárom életem ezen szakaszát. Az új fül már a március 18-i második negatív lelet fényében kezdődik.

Azt gondoltam ki, hogy mivel a betegségemről most nem nagyon akarok írni, mert igazából nincs mit, illetve ha mégis, akkor természetesen leírom, de hogy a blogom fennmaradjon, ki kell találni mindig valami aktuális dolgot, amiről majd írok. Lehet az éppen betegséggel, egészséges életmóddal, mozival, gasztronómiával, aktuálpolitikával kapcsolatos beírás.

Ami most a nagykőrösi népet éppen foglalkoztatja, az az április 7-re kiírt népszavazás. Négy kérdésben kérik a választópolgárok véleményét, de szerintem ami leginkább foglalkoztat mindenkit az Nagykőrös Bács-Kiskun megyéhez történő csatlakozása. Volt szerencsém, vagy épp nem szerencsém végighallgatni egy nem fórumnak meghirdetett fórumot, érti aki érti, érti aki nem. Megmondom őszintén, meggyőzőnek tartottam az elmondottakat, való igaz nem tudok ellenérvet mondani. Igazából nem is akarom ezt a dolgot forszírozni, nem tisztem, nem vagyok politikus és talán kompetens sem a téma megvitatásában. Elgondolkodtam a dolgon és talán félreteszem a tüskéimet és elmegyek szavazni, de még nem biztos. Most odébb állok, de visszajövök még.

~ Kiegészítve fenti bejegyzésemet, annyit még hozzáfűzök, a többi kérdés szerintem csak "fingfestés".

Nem politikai megközelítésből írtam a bejegyzésemet, tehát nem is szeretném, ha bármely párt, vagy újság esetleg felhasználná. Az én tüskéim nem politikai jellegűek, hanem magánjellegű dolgok. Még megvannak, és nem is egykönnyen feledhetők. Talán megemészthetők, de nem megbocsáthatók. Nyilván ezek miatt én másképp, más szemszögből látok bizonyos dolgokat. Természetesen ami előny Nagykőrös számára, azt nem fogom nem megszavazni magántüskék miatt!! Még gondolkodnom kell. Figyelemmel kísérem az eseményeket.

2013. március 5.

Múlt héten részt vettem a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola Sportgáláján. Aki e körökben ismert tudja, hogy egyik évben Sportgála van a másik évben Művészeti gála. Most ez volt a soros. Fantasztikusan ügyesek voltak a gyerekek, nagyon színes előadásokkal kápráztattak el bennünket. Szerencsére tesóm és párja is el tudott jönni, aminek én is és Fábi is nagyon örültünk.

Voltam érsebészeten. Megmutattam az orvosnak a lábujjaimat, mert a kemó óta megmaradt ez a "nem érzem a lábujjaim" dolog. Sajnos megerősített abban, hogy ez nem nagyon vagy egyáltalán nem fog elmúlni. De annyi baj legyen, ez legyen a legkevesebb.

Sebészemtől kaptam a napokban egy levelet, mely szerint a Magyar Sebészeti Társaság Fiatal Sebészek Szekciójának Kongresszusa lesz, melyen az én esetemet szeretnék bemutatni. Nagyon örültem a felkérésnek, természetesen hozzájárulásom adtam a dologhoz.

2013. március 20.

Üdvözletem küldöm Mindenkinek!

Újabb eseményen vagyok túl betegségem vonatkozásában (illetve még azért nem teljesen). Március 18-án voltam a második kontroll vizsgálaton az onkológián. Kezelőorvosom Markó doktor úr még mindig nagyon kedves, mint mindig. Megvizsgált, ahogyan szokott, beszélgettünk rólam, megkérdezte, hogy vagyok, stb. Elmondta, hogy szerinte jól vagyok. Természetesen a tumormarkereket és Chromogranin-A-t le kell venni. Tumormarker eredmény két hét múlva, Chromogranin kb. 3-4 hét múlva. Utóbbi egy speciális dolog, a vért Pécsett vizsgálják. Írt egy beutalót mellkasröntgenre. Kicsit megijedtem, rá is kérdeztem, hogy ezt most miért kell. Megnyugtatom, hogy a protokoll szerint most ezt a vizsgálatot kell elvégezni.

Gyermekemet még reggel az iskolába baleset érte. Gyerekek szaladgáltak a folyosón, az én gyerekem rosszkor volt, rossz helyen. Hanyatt lökték és még rá is esett a gyerek. Orrvérzés, stb. Megfigyelés alatt tartottuk itthon, de szerencsére nem lett agyrázkódása vagy más probléma. Kőkemény a kobakja az tuti!! :-)

Március 19-én kimentem a kórházba elvégeztetni a mellkasröntgent, úgy döntöttem nem halogatom, mielőbb túlesek rajta, lesz ami lesz. Azért kicsit be voltam rezelve. Szerencsére mindent rendben találtak. Az eredmény: Ép konturú rekesz, szabad sinusok. Tiszta tüdők. Nem nagyobb cor. Tehát egyelőre metastazis nincs! Most már csak a többi eredményt kell megvárnom. Érdekel egyébként és mintha korábban nézegettem volna már a neten, hogy ilyenkor mi az utókövetés protokollja, utána is fogok nézni. Szeretem tudni mi történik majd a későbbiekben. Nagyon igaz különben, hogy az "okos" betegnél nincs rosszabb beteg! De azt gondolom minden vizsgálat könnyebben megy, ha az ember tudja mire számíthat. Mi fog fájni, mit kell/lehet érezni egy-egy vizsgálat közben, stb.

Arról nem írtam még, hogy voltam érsebészeten is. Korábban említettem már, hogy nem igazán érzem a lábujjaimat, duzzadtak, kékecskék. Úgy gondoltam ennek is utána járok, bár igazából tudtam, hogy ez a kemó következménye, de biztos ami biztos. A gondolatom beigazolódott, ami nem tudom, hogy jó vagy rossz, ugyanis az is elképzelhető, hogy ez örökre így marad, de ez legyen a legnagyobb bajom. Az eredmény: Arteria femoralis mindkét oldalon jól tapintható. Arteria dorsalis pedis is mindkét oldalon jól tapintható. Az alsó végtagok színe felemeléskor nem változik. Vértartalom változatlan. Látható főtörzs- és mellékág varicositas egyik oldalon sem észlelhető. A VSM fölött doplerrel reflux nincs. Doplerrel mindkét oldalon észlelhető arteria-vena femoralis, arteria-vena poplitea és perif. pulzusok. Vélemény: panaszait onkológiai kezelés mellékhatása okozhatja, jelenleg érsebészeti teendő nincsen. Diagnózis: sine morbo. Imádom ezt a latin kifejezést, az egyik kedvencem!! :-)

2013. június 27.

Nem tudom ez a bejegyzésem hol fog látszódni, az előzőt egyszerűen nem engedte folytatni. Biztos megharagudott ő is rám, amiért ilyen sokáig nélkülöznie kellett. Minden hűséges blogolvasómtól kérek most bocsánatot amiért elhanyagoltalak Benneteket. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért nem jöttem ide. Illetve talán annyi a magyarázat, hogy örömteli esemény ért: ugyanis két év után végre elkezdtem dolgozni, ami nem kis dolog most számomra. Végre ismét hasznos tagja lehetek a társadalomnak. Tehát április óta ismét elhelyezkedtem a munka rögös útján. Annyira azért nem rögös, bár a kezdet tényleg nehéz volt. Visszamentem ahhoz a céghez, ahol valamikor elkezdtem a pályafutásom. Nagyon nagyon boldogan mentem vissza, de a kezdet nem volt könnyű. Olyan feladat lett az enyém, amihez annyira nem értek, de szerencsére április óta - mostanra - elmondhatom, hogy egész jól boldogulok a feladatommal. Vannak azért még homályos részek, de tudom már szinte az összes cikkszámot, amire szükségem van, stb. Tehát egy pulykafeldolgozó cégnél dolgozom és könyvelési feladatokat látok el a csontozó üzemben, amennyiben időben elvégzem a feladatom vár még rám könnyű fizikai munka is, amit imádok!! :-)) A munkahelyről ennyit!

Voltam az elmúlt időszakban egyszer PET-CT vizsgálaton, ugyanis a tumormarkereim bár nem emelkedtek - kivéve a Chromogranint - de a határértéken túl voltak, így onkológusom úgy látta helyesnek, ha elküld a vizsgálatra. Szerencsére mindent rendben találtak, így megegyeztünk a július 8-i időpontban, amely időpont hamarosan elérkezik. Előtte, sajnos részt kell vennem 5-én a szokásos vastagbéltükrözésen, amitől természetesen be vagyok tojva, mint mindig. Rettenetes!!!! :-( De majd csak túl leszek rajta!

Június 11-én osztálykiránduláson voltam életem értelmével Budapesten a Közlekedési Múzeumban illetve a Fővárosi Állatkertben. 35 éves korom ellenére nem jártam még sohasem a Közlekedési Múzeumban. Ajánlom mindenki figyelmébe, szerintem nagyon nagyon klassz!!!!  Az állatkert szokás szerint nagyon jó volt, viszont nagyon rövid volt az idő, sajnos javarészt rohanással telt el. Meg kellett állapítanom, mint kísérő szülőnek, hogy nem egyszerű dolga van az osztályfőnökünknek! Hihetetlen, hogy ez a mai fiatalság mennyire neveletlen, tiszteletlen tud lenni!!!! Elkeserítő!!!

14-én a Pálfájában volt a szokásos iskolai majális. Nagyon jó volt szerintem, bár igen rövidre sikerült. Akadályversenyen vettem részt a gyerekekkel és kedvenc osztályfőnökömmel. Nagyon nagyon jó volt!! Harmadik helyezést értünk el! :-)

Megtörtént a tanév lezárása is. Sajnos fiam eredményei nem sikerültek túl jól, szomorú is vagyok miatta, hogy egy ilyen okos, értelmes, találékony gyerek, hogy hozhat haza ilyen bizonyítványt. Jövőre másképpen lesz az tuti!!!!! Ütöm agyon minden nap, ha kell. A hatodik osztályt már komolyan kell venni!!! Azért dícséretre méltó az idei közösségi munkája is, illetve egyéb eredményei. Nemzetközi kungfu bajnokságról ezüst érmet hozott, iskolai olvasó versenyen I. helyezést ért el, és részt vett még egyéb versenyeken is, amelyeken szépen szerepelt! Jelenleg  a Balatonon van, szerencsére sikerült befizetnem a táborba, keresztanyja pedig kiegészített a költőpénzzel! :-) Sajnos az idő nem túl kedvező, de majd lesz jobb idő is reméljük. Addig sem féltem őket, mert a táborvezető szuper programokkal fogja őket elkényeztetni: pillangóvadászat, "pár" km-es túra, stb. Szívem szerint én is mentem volna, de mivel most kezdtem el dolgozni, nem találtam ildomosnak a szabadságkéregetést, meg egyébként is vennem kell ki szabit a kötelező vizsgálataimra.

Hirtelen ennyi jutott eszembe. Lelki világom változatlan, egyszer fenn, egyszer lenn, leginkább lenn, de majd változtatok rajta vagy így, vagy úgy! Örülök, ha olvastok továbbra is, jól esik. Megpróbálok azért ennél többet is írni.

2013. augusztus 5. (hétfő)

Kedves Olvasóim ismét itt vagyok. Mint mindenkit engem is utolért a kánikula! Jó pár évvel ezelőtt volt ilyen forró nyarunk, amikor is Balatonlellén áztattam magam és úgy jöttem, haza, mint egy roma! :-) Azért amondó vagyok a melegre ne panaszkodjunk, nem a meleggel van baj, hanem esetleg nem ott vagyunk, ahol ilyenkor kellene! :-) Talán pár nap szabadságot kiveszek most már. Lassan megkezdődik a tanév, addig még várnak rám feladatok. Pár hét múlva bent foglalatoskodunk az iskolában, kicsit rendbehozzuk a gyerekek tantermét. Nagyon várom, szeretem az ilyen összejöveteleket! Lesz még a gyermeknek egy különbözeti vizsgája angolból, hogy emelt szintű angolra járhasson. Nem lesz egyszerű, pláne a tanulási kedvét ismerve. Jól telt a nyár! Voltunk Siófokon, itt-ott fürdeni, moziban, horgászni. De még van egy kis idő a pihenésre. :-) Megnéztük a Hupikék Törpikék 2. részét 3 D-ben. Ajánlom gyereknek, felnőttnek szeretettel!!! Kedves, vicces, szép a képi látvány!!!