Rólam

Kovács Ibolya vagyok. 34 éves. Korom egy dolog miatt tartom említésre méltónak: ehhez a betegséghez mérten igen fiatalnak mondhatom magam.

2012. március 11-én műtöttek bélelzáródással. A műtét során derült ki, hogy kettős természetű malignus tumorom van.

Első reakcióm? Ami gondolom mindenkinek: MIÉRT ÉPPEN ÉN? MIVEL ÉRDEMELTEM KI? Továbbgondolva az első kérdésre a válasz: a betegség nem válogat. Ha valami rossz történik velünk, az egy JEL. Talán annak a jele, hogy valami nem jó az életünkben és azon változtatni kell! Utóbbi kérdésre a válaszom: SEMMIVEL. A betegség nem válogat értékes és kevésbé értékes, jó és rossz ember között.

Egy dolog biztos, hogy felveszem a kesztyűt. Feladatom és céljaim vannak az életben, melyeket teljesíteni fogok! Lényeg a pozitív gondolkodás (halkan elárulom, hogy néha azért kicsit elbizonytalanodom)!